Physical blog

   Ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik is erőt fejt ki az előzıre, tehát az erők
mindig párosával lépnek fel. Ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak.

Súly és súlytalanság: Newton I. tv –ből a már ismert képletet segítségül hívva (F= ma, és behelyettesítve g nehézségi gyorsulást, megkapjuk egy test súlyát. G = mg.

Ha egy test a súlytalanság állapotába kerül, G = 0. Mivel a tömege nem változik a
testnek, így a gyorsulásnak kell 0-nak lennie. Tehát ha egy test szabadon esik, akkor
súlytalanság állapotába kerül. G = m(g – a), ahol a = g.

Súrlódási jelenségek: A csúszási súrlódási erı két egymással érintkező, egymáshoz
képest mozgó felület között lép fel. Iránya ellentétes a relatív sebességek irányával,
nagysága a felületek simaságától és az őket összenyomó erı nagyságától függ. A felületek
simaságát az úgynevezett súrlódási együtthatóval jellemezzük, jele: μ, ami dimenzió nélküli
mennyiség.



A tapadási súrlódási erő két egymással érintkező, egymáshoz képest nyugvó felület
között lép fel abban az esetben, ha valamilyen erı a felületeket el akarja mozdítani. A
tapadási súrlódási erő kényszererő. Jele:




Az impulzus: Ha egy test sebességét a rá ható erők t idő alatt v-ről v’-re változtatják, a
gyorsulás definíciója és a dinamika alapegyenlete miatt felírhatók a következők:









Az F(delta)t szorzatot erőlökésnek, az mv szorzatot impulzusnak (lendület) nevezzük. Az impulzus jele I, vagy p. Mértékegysége: kgm/s. Előző egyenletünket az impulzussal felírva:


képlethez jutunk.

A test időben változó impulzusa egyenlő az őt érő erőlökéssel. Ez az impulzustétel, ami
Newton II. törvényének egy másik megfogalmazása.