határozzák meg. Azt mondhatjuk, hogy a mozgás, mint tulajdonság mindegyikre jellemzı, és terjedésnél általában hullámként, kölcsönhatásokban pedig részecskeként mutatkoznak meg. Ezt a tárgyalási módot az adagosság fizikája néven is emlegetik, innen származik az
elnevezés: kvantumfizika.
A matematikai leírása ennélfogva igen bonyolult. Egymástól függetlenül Heisenberg
mátrixokkal, Schrödinger komplex állapotfüggvénnyel alkotott egységes matematikai leírást, késıbb maga Schrödinger mutatta ki a két leírás egyenrangúságát. A tudomány mai
szemléletének alapja a valószínőségi leírás. A részecskékre jellemzı fizikai mennyiség több
lehetséges értékét tudjuk adott körülmények között meghatározni, mindegyik értékhez
hozzátéve a bekövetkezés valószínőségét. Egy konkrét mérés kimenetele tehát nem jósolható meg biztosan, de meghatározható, hogy több mérést végezve, milyen valószínőséggel kapjuk meg az egyes értékeket.
Heisenberg tétele: Egy részecske helyének és impulzusának egyidejő meghatározása
nem lehet tetszılegesen pontos. A két mennyiség bizonytalansága összefügg, a mérési hibák szorzata nem lehet kisebb egy állandó értéknél, bármilyen pontos mérıberendezéseket is fejlesztünk ki.
Ezt a törvényt szokás Heisenberg-féle határozatlansági relációnak nevezni.
Például az x tengely menti mozgásra nézve ez így fejezhetı ki képlettel:
ahol x a hely, Ix az x irányú impulzus bizonytalansága, h a Plank-állandó.
