alakváltozást szenved. Bármely két pontja közötti távolság állandó marad.
A merev testet érő hatás nemcsak az irányától és a nagyságától függ, hanem hogy, hogy
hat a testre. Ezért fontos ismernünk az erő hatásvonalát és támadáspontját.
Erő hatásvonala: Az az egyenes, amely mentén az erővektor hat, az erő
hatásvonalának nevezzük.
Támadáspont: Az a pont, ahol az erőhatás a testet éri, az erő támadáspontja. Az erő
támadáspontja a hatásvonala mentén eltolható.
Tapasztalatból tudjuk, hogy amennyiben a testre egy olyan erő hat, amelynek
hatásvonala nem megy át a tengelyen, a test gyorsulva forogni kezd. Ez a jelenség a
forgatónyomaték, amely az erı és erőkar szorzata kapunk.
Erőkar: Az erő hatásvonalának a tengelytől mért távolsága az erőkar.
Forgatónyomaték: Az erő adott tengelyre vonatkozó forgatónyomatéka az erő
nagyságának és az erőkarnak a szorzata.
M=F×x
ahol M a forgatónyomaték, F az erő és x az erőkar. Mértékegysége: Nm.
Merev test egyensúlyának feltétele: A rá ható erők eredője és az erők valamely pontra
vonatkozó forgatónyomatékainak összege nulla legyen. Ha az eredő nem nulla, a test
gyorsul. Ha a forgatónyomaték-összeg nem nulla, a test gyorsuló forgást végez.
Csak olyan eseteket tárgyalunk, amelyekben a merev testre ható erők egy síkban hatnak.
Szöget bezáró erők összege: Az ábra látható az F1 és F2 erő melyek nem
párhuzamosak egymással. Támadáspontjukat eltolhatjuk hatásvonalaik metszéspontjába,
így már összegezhetjük őket. Az erők eredıjét szintén eltolhatjuk a hatásvonaluk mentén.
Ez akkor fontos, ha a hatásvonalaik metszéspontja a testen kívül van.
Erőpár : A párhuzamos hatásvonalú, ellentétes irányú, egyenlőnagyságú erő neve az
erőpár.
Az erőpár forgatónyomatéka a forgástengely helyétől függetlenül M=Fxd, ahol F az erők
nagysága, d pedig a hatásvonalaik távolsága. Megállapítható, hogy egy erőpárt
legegyszerűbben egy másik erőpárral tudjuk kiegyensúlyozni.
Ha egy merev testet egyensúlyi helyzetéből kimozdítunk, az új helyzetben az eredő és a
forgatónyomaték általában nem nulla. Ha ebben a helyzetben a testet magára hagyjuk,
három dolog lehetséges. A test visszatér egyensúlyi helyzetébe, új egyensúlyi helyzet
elérésére törekszik, vagy abban a helyzetben marad, amelybe elmozdítottuk.
Egyensúlyi helyzetek :
Stabil: Azt az egyensúlyi helyzetet, amelybe a test kismértékő kimozdítása után
visszatér.
Labilis (bizonytalan): Azt az egyensúlyi helyzetet, amelyből a testet bármilyen kis
mértékben kimozdítva, a test tovább mozog, új egyensúlyi helyzet elérésére törekedve,
labilis egyensúlyi helyzetnek nevezzük.
Közömbös (indifferens): Az az egyensúlyi helyzet, amelyből testet bármilyen
mértékben kimozdítva, a test új helyzetében szintén egyensúlyi helyzetben lesz.
