kétváltozós függvény. Ezt ábrázolva egy felületet kapunk, amelynek metszetei a tömegszám mentén haladva parabolák, hiszen a függvény Z-ben másodfokú. Ábrázoljuk a fajlagos kötési energiát most a másik változó, a tömegszám szerint.
A görbe alakját a kötési energia egyes tagjai különbözı tartományokban más-más
mértékben határozzák meg. A kis tömegszámú elemek esetében az összes nukleonszámhoz
képest sok nukleon található a mag felszínén, azaz kevésbé kötött állapotban. Ezért a felületi energiatag erısen emeli az energiaszintet. A nagy tömegszámú elemeknél a felületi energia jelentısége csökken, viszont egyre több a protonok száma. Ezért nı a Coulomb erı taszító hatását kifejezı tag, s ezzel együtt emelkedik az energiaszint. Itt rontja még a stabilitást a protonok és neutronok számának egyre nagyobb eltérése is.
A jellegzetes görbe bal oldala azt mutatja, hogy nı a kötési energia, azaz mélyül az
energiaszint, ha a nagyobb tömegszám felé haladunk. Ez az jelenti, hogy a kis tömegszámú elemeknél az egyesülés, a fúzió során szabadul fel az energia, ez lehet az energiatermelés egy módja.
A görbe jobb oldalán a nagy tömegszámú elemek találhatók. Itt akkor haladunk a
mélyebb energiaszint felé, ha a magok bomlanak, hasadnak. Ez tehát az energiatermelés
másik lehetısége.
A görbének minimuma van az 58-as tömegszám környékén. Ez azt mutatja, hogy a
természetben lejátszódó energiatermelı magreakciók ezen állapot, tehát a vas felé haladnak. Szokás ezért a teljes energiafelület ezen részét „vastónak” nevezni.
