Physical blog

   Az ókori görögöknél Démokritosz képzelte el elıször az atom létezését (atom-görögül
oszthatatlant jelent). Igazán hatásos elırelépést a kémia tett az atomelmélet kialakulásában a XVIII. század végén, XIX. század elején. Lavoisier már tisztázta az elemek fogalmát, és arányát a vegyületekben, majd Proust felállította az állandó súlyviszonyok törvényét:
A kémiai elemek nem egyesíthetık vegyületekké bármilyen arányban, hanem csak egy, a
vegyületre jellemzı súlyarány szerint.
Röviddel utána Dalton megfogalmazta a többszörös súlyviszonyok törvényét (1803):
Ha két elem többféle arányban is képes egymással vegyülni, akkor az egyik elem azon
mennyiségei, amelyek a másik elem egy adott mennyiségével vegyülnek, úgy viszonylanak
egymáshoz, mint a kis egész számok.
Eszerint tehát minden egyes elem atomjai azonosak, és a molekulák kisszámú különbözı atomokból állnak. A reagáló gázok térfogatarányai között hasonló törvény fogalmazható meg. Ezután született meg Avogadro törvénye: Azonos nyomás, térfogat és hımérséklet mellett a gázok azonos számú részecskéket tartalmaznak.
A molnyi mennyiségben lévı molekulák száma, amit több módszerrel is meghatároztak:
N = 6,02 · 1023 .
Bevezették az atomsúly és a molekulasúly fogalmát, amiket mai szóhasználattal relatív
atom-, illetve molekulatömegnek nevezünk. Meggyızı bizonyítéknak számított az atomok és
molekulák létezésére az Einstein által értelmezet Brown-mozgás: Ha mikroszkóppal
figyelünk füstszemcséket levegıben, vagy apró festékszemcséket folyadék felszínén, akkor
azok rendezetlen, zegzugos mozgását tapasztaljuk. Brown elıször virágporszemcsék
mozgását észlelte mikroszkópjában, 1827-ben.